Álarcok...

Ma nemtudom mit csináltam....egész nap egy rohadt álarc mögé rejtőztem....röhögtem a többiekkel ...röhögtem a semmin ... pedig semmi okom nem volt a nevetésre....rájöttem hogy mindig azt az arcom mutatom az embereknek..amit látni szeretnének.....Ahogy kiléptem az iskolából egyik pillanatról a másikra átmentem röhögő kisgyerekből ... komoly felnőtté ... nem akarok felnőni...vagy legalábbis nem akarom végigjárni a felnövés útját... nem akarok szenvedni...Én NEM szeretnék felnőni... milesz velem .. én is leugrom a Viaduktról ?....belegondolni is szar....miért vetnek véget az emberek a saját életüknek ?.... Akármien szar egy élet akkor se kell kioltani...

Felejteni akarok...de nem megy.. még mindig szerelmes vagyok.....nemtudom miért kötődök én ehhez a lányhoz :S....nem bírok elszakadni......"Talán nem leszek képes már szeretni ? "

.....alig várom, hogy itt hagyjam ezt a koszos kis porfészket...és új életet kezdjek valahol máshol....ahol senki sem ismer... és senki se tud fájdalmat okozni...de ahogy ismerem magam....most is csak a szám jár...a jövő egyenlőre egy rejtély.... egy kurva nagy, sötét, fekete végtelen homály....mit nem adnék ha láthatnám a jövőmet egy percre.....dehát melyik az az ember aki nemszeretné tudni mi fog történni vele hátralévő életében ?...

Foggalmam sincs miért írtam most le ezeket...
De ha már leírtam beillesztem.....
Sziasztok..