Találsz egy számot a telódon, amit egy kedves barátod játszott neked. ... Amit utoljára egy konyhában indítottál el és ott ült az öledben az akit szeretsz és ottvoltál melette. Nem figyeltél a buszmenetrendre..nem nézted hogy vasárnap van.. és nem tudtál hazajutni..de te inkább örültél és Vele voltál...ráveszed magad hogy elindítsd a számot...meghallgatod és jönnek az emlékek..és kiderül hogy te még nem vagy elég erős ehhez..utána indokolatlanul elkezdesz nézelődni a képgalériában és megtalálsz egy fotót , ahogy az Ő szája a te szádhoz simul...próbálod visszafolytani de kigördül egy könnycsepp...de te nem szégyelled.
Miért? .... Miért nem lehet az enyém ? .. Miért hiányzik ennyire ? .. Miért szeretem Őt ennyire ?...Miért csináltam ezeket ? ... Miért baszok el mindent ? .. Miért nem válaszol nekem senki ? ... Mindent odaadnék, hogy még egyszer megcsókoljam, az életemet is, ha úgy halnék meg hogy az utolsó dolog ami történik velem az, hogy Ő csókol meg engem úgy hogy mindent félretesz és tiszta szívből szeret, megérné.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése