Asylum.

Az édes átható semmitevés. Csak ülni és várni valamire és olyan téveszméket hitegetni magaddal, amik valószínűleg nem következnek be. Most legalábbis biztos, hogy nem. Olyanokkal, amibe belegondolni is szörnyű, de ha elgondolkozom, akkor sem  tehetnék ellene semmit, hiszen nekem nincs beleszólásom. És ha a szívem szanaszét szakad, vagy két rét görnyedve fekszem a hideg földön, akkor is számíthatsz egy régi bár nem ugyanolyan "emberre".