2011. január 25., kedd
Too much. I'm so sorry.
Nem. Elüldözök mindenkit magam mellől. Elegem van belőle. Túl sok ez nekem. Kérlek ne bélyegezz meg, nem azért nem tudatom veled, ha baj van, mert nem vagy fontos vagy nem akarom. Azért nem tudatom veled, mert nem tehetem. Az igaz, hogy más lettem, de ha tudnád...ha értenéd mi folyik itt bent..de nem mondhatom el neked, most nem. Az, hogy nem kelek fel nem azt jelenti, hogy nem akarok. Mindennél jobban szeretném magam mögött hagyni ezeket, de most olyan állapotban vagyok, hogy nemhogy felkelni, de moccanni sem tudok. Tényleg szeretném, ha tudnál róla mi van most velem, de ezt rajtam kívül csak egy ember sejti, akinek kitárulkoztam valamilyen szinten, de érzem, hogy nem lennék képes tudatni a jelenlegi állapotomat. Tudni csak az orvosaim tudják... nem fogok meghalni, nincs halálos betegségem és élet veszélyes műtéteket sem fognak végrehajtani rajtam. Olyan abszurd dolgokat kaptam a fejemhez, hogy magam sem hiszem el, mert ez... ezt nem lehet érteni. De nem közölhetek mélyről jövő érzéseket, meg kell tanulnom uralkodnom magam felett. Nem szabad sírnom, ha fáj és nevetnem, ha boldog vagyok mindaddig ameddig nem tanúsítok egy kis önuralmat. De ez nem azt jelenti, hogy nem szeretlek és nem vagy fontos a számomra. Nem akarlak Téged is elveszteni.... túl sok áldozatot követelt már ez a hülye, tompa és kifürkészhetetlen tudatom, amikre most talán választ kaptam. Ne menj el te is... nem bírnám ki.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése