Volt egy álmom, egy vágyam , ami életben tartott bennem minden jót. Az álom szertefoszlott és most nem tudok mit kezdeni magammal. Nem találok új álmot, egy új célt amit kitűzhetnék magam elé, mert rettegek, hogy az az álom is miattam fog véget érni. De jó lenne ha most valaki felhívna és a kagylóba suttogná, hogy én itt vagyok neked.Jó lenne ha bárki is megérezné, hogy már nem vagyok a régi, hogy valami eltűnt belőlem. Zuhanok a sötétbe jó lenne ha valaki kezet nyújtana. Egy hónapja cél nélkül csinálom a dolgaimat, csak bolyongok az univerzumban. Itt már nincs miért küzdenem úgyhogy pillanatnyilag várok, várok egy csodára vagy egy jelre és ha nem jönne a csoda, akkor csak tovább kell várnom és véget ér az egész. A mese végén majd kezet fogok valakivel és jó barátként fogom üdvözölni és elvisz magával, fekete csuháját fújni fogja a szél, belenézek a kifejezéstelen sötét tekintetébe és csak ennyit fogok mondani neki : " Már vártalak. Egy életet vártam végig itt ezen a rossz helyen. Nem találtam itt semmi érdekeset. Most, hogy itt vagy akár mehetünk is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése