Ne nyírd a füvet, ásd fel bazdmeg!

Csak le kellett írnom, hogy "el kéne másznom valamerre" abban a pillanatban felvillant egy kis chat ablak. Semmittevősnek indult a tegnapi nap, mégis 20 perce értem haza Veszprémből. Azért még mielőtt bementem volna, leugrottam az öreghez megnézni jól van-e. Otthon nem volt senki tehát csak a "színházban" lehetett, úgyhogy fogam magam és elindultam a köz végébe eső kocsmába. Benyitottam és a körvér pultos néni vidáman integetett. A kis kocsmában nem volt senki, csak két öreg ember, az örök ellentét, a "kommunista kutya" és a "fasiszta féreg", ahogy ők jellemezték magukat, ezek ellenére mégis a világ legjobb cimborái és adja meg az isten, hogy még sokáig lehessenek barátok. Jimmy bácsi szemében megint könny csillant és nem sokkal később a papáméban is. Megváltás volt hallgatni őket a sok önelégült faszfej után, azt a mérhetetlen bölcsességet, amit ezek az emberek átéltek, a meséket, amik viszont rám nem vonatkoznak. Megtudtam, hogy ki a gyilkosa édesapámnak(bár a rendőrség soha nem tett semmit). Ha most itt lenne az az ember és téliszalámit csinálnék belőle, akkor sem lennék előbbre. Megint szív szorítva hallgattam végig Jimmy bácsi meséjét, hogyan várta meg apám, anyut a gyár előtt, hogy milyen boldog volt, mikor megszülettem és milyen tragédiaként sújtotta apám halála nem csak az egész családot, hanem őt is. Hallottam még mesét Sherrif és hasonló furcsa nevű rokonokról, pisztolyról és tízfilléresről. Ők azok az emberek, akiknek elhiszem, amit mondanak és igen is megpróbálok a tanácsaik szerint élni, még ha egyáltalán nem is jön össze. Tény hogy mostanában engem nem bódít az alkohol, de még így is egy kicsit jobban éreztem magam. Röviden összefoglalva: A veszprémi bíró házában aludtam, úgy keltem fel, hogy egy nyúl ült a fejemen, akit Mártának hívnak és 25 percet voltam bezárva egy buszban Berhidán, teljesen egyedül, mert a buszsofőr leszállt, hogy bemenjen a fél percre eső CBA-ba. Talán egy kicsit felengedtem, de természetesen elbaszta a kedvem az, hogy problémás szerelmesek vettek körül. Reggel 6-kor elindultam a pályaudvarra, egy kanyarnál rossz fele fordultam, de azért megoldottam a helyzetet egy szokásos útvonalon. Borzalmas volt végigmenni az utcán. A tudat, hogy egy köpésre vagyok tőle, hogy valószínűleg az igazak álmát alussza még és fogalma sincs róla, hogy én most éppen rá gondolok és itt vagyok, látni azokat a helyeket.. most tudatosult bennem, hogy mennyit is veszítettem igazából. De könnyít a lelkiismeret furdalásomon és a bánatomon, hogy tegnap minden álló KKU-s kocsit......... lepisáltam.