150.

Észre kellett vennem, hogy a dolgokat már régen nem én irányítom. Függni attól az embertől, akinek még pár napja átvágtad volna a torkát. Vagy attól, aki rád sem bagózik vagy attól, aki miatt szenvedni kell az élet hátralévő részében, vagy attól akin segíteni akarsz, de nem tudsz mert meg van tiltva. Ezek az emberek vesznek körül nap mint nap....többnyire. Van egy dolog amit nem mondhatok el. Talán félek. hogy nem hinne nekem senki, vagy mint mindig a következményektől tartok. Elég, elegem van, elegem van mindenből. Elég a hazugságokból, a betegségekből, a dilis emberekből, a tehetetlenségből és, hogy nem formálhatom úgy a jövőmet, ahogy szeretném. Sajnos magamra vagyok utalva és, ha rajtam múlna felkelnék. De én már csak báb vagyok egy fekete köpenyes, csuklyás alak kezében. Nem akarom beismerni, de ez már, nem rajtam múlik. Úgyhogy tűröm, ameddig csak bírom, csak attól félek, hogy a türelmem, nekem is véges.