Csak feküdt ott, ahogy én. Furcsa gondolatok kavarogtak a fejemben...lehet nem kéne... talán nem.. nem kockáztathatom meg. Nem kéne....nem szabad... csatt. Már csak a kíváncsi fejek vettek körbe. Nem.. nem történt semmi.. jól vagyok.. csak nem kellett volna berúgnom.. ne, hagyjatok..
Még hogy alkohol?...gyenge és szánalmas mentegetőzés egy beteg gyerek szájából. Feltettem megint egy lapra mindent a jólét érdekében. Én megtettem, csakis miattad és mit fogok kapni megint? Ropogósra sütik az agyam! Én hazudtam miattad, te nem is tudod, hogy szinte te tudsz rólam a legtöbbet. Valljuk be nehéz így optimistának maradni. Te mit tennél? Őszintén.. te mit ? De inkább utálj mert én ilyen vagyok.. ha te is elmész, legalább nem lesz ki megsirat és nem lesz, aki hibásak érzi magát többet az életem miatt. Ha elmész akkor legalább Te boldog lehetsz, ez az én véleményem. Most pedig megyek és szétcsapom magam, leiszom magam a sárga földig, vagy még annál is tovább. I.H.B.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése