2011. május 1., vasárnap

Dancing for rain.

Nem tudtam soha a sorok között olvasni, de talán most nem is akarok. Nem kell nekem több szenvedés és bánat, jól megvagyok a gondjaimmal. Azért túlzás, hogy jól megvagyok velük, mert most fognám az összes érzelmem és kivágnám a picsába. Most nem azt kéne hallgatnom, hogy másnak milyen felhőtlenül telnek a hétköznapjai, amíg én itt fekszem a szarban. Nem bámulnom kéne az érzelemmel átitatott szerelmes szíveket. A béna szívecskéket. Nem akarom rosszabbítani a saját helyzetem, de mit tegyek, ha ez vesz körül? A félreértés elkerülése végett, nem az fáj, hogy más boldog, legyen az, nyugodtan, sőt örülök is neki. Csak minden alkalomkor, minden egyes mosolygós smilenál, minden elcseszett szívecskénél érzem, hogy az nem nekem szól, hogy mindig arra emlékeztetnek, hogy én nem vagyok jól. Tegyek érte, hogy jobban legyek ? Már csak kacagni tudok ezen a mondaton.. mindent megpróbáltam.. és kapálózhatok én az életben maradásért, ha nem látja senki..., ha nem látják.. nem is hiszik el. Még jobb, amikor a "tegyél érte" meg a "csak rajtad múlik" mondtatok akkor kavarognak, amikor begyógyszerezve, lekötöznek, hogy szétsüthessék az agyam, akkor aztán tényleg tudok segíteni magamon.. sokra megyek vele, ha mindenki elmegy....De az igazat megvallva engem sem érdekelne egy ilyen nyomorult lény, aki tíz körömmel kapaszkodik csak azért, hogy itt maradjon és később a fájdalom meg az ehhez hasonlók ragadják majd magukkal a pokolba. Azt mondod megéri ? Bizonyítsd be !
Érzek valamit, ami talán megnyugvást jelentene, amivel magamévá tehetném azt a bizonyos béna szívecskét. De félek, hogy nem szabad. Félek, hogy az arcomba röhögne, vagy azt mondaná van jobb dolga. Vagy ő is ugyanúgy ellökne engem...

Egy ma folytatott beszélgetés:
"- Szerintem, ha így kéne élnem, pláne, ha gyerek lennék.. én nem bírnám.. rég tönkrementem volna.
 - És mit mondanál neki, ha ez a gyerek most itt állna előtted?
 - Azt, hogyha kell gyilkolja le az orvosokat és tegyen meg mindent azért a célért, mert jobb lenne neki és....
 - ....és mi van ha nem teheti, ha nem akarja kínozni azt akit szeret, ha azt akarja, hogy nélküle legyen.. hogy nélküle találja meg a boldogságot ? ...
 - .. miért tenné ezt? Ki az a hülye aki elakarja dobni az egyetlen reménysugarát?
 - Na, de akkor mit mondanál neki?
 - Azt, hogy kösse fel magát... (erőltetett röhögés.) De ilyen gyerek nem létezik, vagyis nem ismersz ilyet ugye?
 - Mi ? .. Nem, nem.., hogy létezne már ilyen..."
 
              ..........
És egy utolsó gondolat:
Megkérdezem, hogy tudsz-e a soraim közt olvasni, mit felelnél ? Ha nem tudsz az azért van, mert nem is akarsz a sorok között olvasni, mert félsz, hogy amit ott láthatsz, az igaz és talán nem tetszene.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése