"Hey Mr.....! .. Hey Mr. Melancholy ! "

"Jól leszek, jól leszek." Ezt hajtogattam magamnak végig. Mostanára annak is örülnék, ha olyan állapotban maradhatnék, mint egy héttel ezelőtt, amikor azok az esték elviselhetetlenek voltak. A nevető és mindenből hülyeséget csináló fiú már csak távoli képként tűnik fel olykor-olykor a horizonton. Csak néhány régen mondott szó tart életben, néhány emlék vagy egy kép. Egy régen írt sms amit minden reggel megnézek, hogy legalább ahhoz legyen erőm, hogy ki tudjak kelni az ágyból. Egyre kevesebb .. egyre kevesebb ami eddig maradásra ösztönzött. Nem tudom mit csinálhatnék még, de ami biztos az, hogy ezt nem csinálhatom tovább. Lelombozom az embereket a sok hülyeségemmel. Túl sok mindent mutattak meg nekem, ami nem egy gyereknek való. Injekciók, halott emberek.. nem, nem megy tovább, sajnálom.