"-Te is érzed? - kérdezte a drogos srác.
- Igen, azt hiszem ilyen.- válaszolt a borostás.
- Mi, mi, mit éreztek ? - eszmélt fel a rubikkockát forgató fiú.
- Barátom ... azt kívánom te azt soha ne érezd meg. - mondta mosolyogva a borostás.
Barátom... - s azzal, hogy jobbkezét lefoglalja, hogy ne rángatózzon a gyógyszertől visszatért a rubikkockájához."
Három ember feküdt a kórteremben. Kettőt toltak be közülük. És az egyedül maradt kockás fiú szíve megfagyott, mikor azt kellett látnia, hogy a drogost és a borostást hullazsákban tolják ki a műtőből. A fiúból minden érzés kiégett kettőt kivéve. A gyűlöletet. És az aprón pislákoló érzelemmentes szív alján lobogó aprócska lángot, azt a Csöpnyi szeretet.
Én már nem félek. És Te ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése