200.

Szenvedek. Még mindig nem változott semmi, egy hétvégét tölthettem itthon és rá kellett jönnöm semmiben nem különbözik ez a ház, attól nagy vaskapus,- ágyas nagy fehértől. Tudod mi a vicces? Hogy egyáltalán nem is hiányzok neked. Bárcsak szemét lennék én is és mondanám azt, hogy ez ami most van, ez a 100% gyönyör, ez itt ... ez mind a te hibád, mennyivel könnyebb lenne. De én nem vagyok az a fajta. Ez volt a végszavad Mr. Na szedd a cókmókod aztán tűnés erről a szép helyről....