2011. augusztus 11., csütörtök

Esti mese....


"Egyszer volt, hol nem volt, még az üvegvisszaváltón is túl, élt egy pici, sárga zsiráf leányzó. Kis zsiráf volt még, de a kis zsiráfok között is a legkisebb. A többi zsiráf nem akart barátkozni vele piciny termete miatt, de ő ezt nem bánta. Vígan majszolta a bokrok leveleit és legjobb barátja egy oroszlán kölyök volt. Együtt barangolták a szavannákat és szelídeket mosolyogtak a csetlő-botló borjakon. Egy nap aztán a kis oroszlán kölyök megkérdezte: " Mi lesz, ha egyszer el kell válnunk egymástól?" A pici zsiráf erre elmosolyodott és csak annyit felelt: "Mi sohasem fogunk elválni egymástól, bármi történjék." A kis oroszlán megvakarta mancsával a füle tövét és azt mondta: " Én hiszek Neked, mert gyönyörű barna szemed van." A pici zsiráf a bók hallatán fülig elvörösödött, mert még sohasem mondtak neki ilyen szépet. Telt múlt az idő és a pici zsiráfból nagy zsiráf lett, a pici oroszlánból pedig nagy oroszlán. Az idő elteltével már nem sokat találkoztak, de amikor az itatóhoz mentek mindig rámosolyogtak egymásra. Egy nap aztán a zsiráf lány megismerkedett egy zsiráf fiúval és az oroszlánt kezdte elfelejteni. Az oroszlán minden nap vágyakozva nézett a szerelmesek után és várta, hogy mikor jön oda a hozzá, a még zsiráfnak most is pöttöm, pici sárga zsiráf leányzó, de ez a nap nem jött el. Egy nap aztán, amikor a zsiráf lányka egyedül ment le az itatóhoz könnyei megcsillantak a víztükrén. Az oroszlán megkerülte a tavacskát és leült a zsiráf mellé, füle tövét ugyan úgy megvakarta mancsával és csak ennyit mondott neki: " Még mindig gyönyörű a szemed, de most annyira nem látom, mert mintha kicsit könnyes lenne. Az oroszlán ráhajtotta fejét a zsiráf lányra. A zsiráf elmosolyodott és nem tudott megszólalni. "Én mindig itt leszek- mondta az oroszlán - akkor is, ha már nem lesz szép a szemed." A zsiráf hosszú nyakát az oroszlánra hajtotta és együtt nézték végig a naplementében ügyetlenkedő borjakat. Köztük egy nagyon pici, élettől kicsattanó oroszlán cicát is. Többet sosem hagyták magukra egymást és, amikor idejük engedte együtt járták a szavannát és idős korukban is tanácsokkal látták el a fiatal csöppségeket az igaz barátságról."

Mesék..... nem szeretem a sajátjaimat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése