Bárcsak soha nem ébredtem volna fel, olyan jó volt aludni bárcsak soha nem keltem volna fel abból az álomból, ott maradhattam volna azon a csodálatos helyen. Nem voltam beteg, olyan voltam mint, egy évvel ezelőtt, gondtalan, szerelmes és boldog. Boldog voltam, de arra kellett kelnem, hogy nehezen veszem a levegőt és ismét fáj, megint fáj, de mindent megteszek, hogy visszajussak, vissza akarok menni és elfelejteni a valóságot elfelejteni ezt az egész, sötét felhőt, a gondokat.. kérlek..nem.. könyörgök had feküdjek vissza álmodni... nekem muszáj visszamennem oda, ahol nem létezik elektromosság.
ui.: Egy kedves, aranyos, szőke hajú, milka-megszállott csajszinak üzenem, hogy ma is integettem. (2012.01.03.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése