2012. január 13., péntek
Vedd hát el a gyógyszerem.
Elakarom mondani, de ehelyett csak nézem a betűket és helyeselek. Nem változtatna semmin. Ha betudnék nyúlni a mellkasomba, most kivenném a szívemet és nézném ahogy ritmusra dobog a markomban. Majd egy határozott mozdulattal (...) összetörném, hogy neked már ne kelljen. És a legrosszabb az egészben, hogy mindezt észre sem vennéd azért, mert nem akarnád, vagy pedig azért, mert jelentéktelennek tűnne a sok fájdalmak mellett (...) Szabotálom hát az érzelmeim felszínre törését (...). pedig nem is az orvosok vagy a gyógyszerek, amik igazán darabokra törnek engem.....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése