2012. február 5., vasárnap

Tükör.

Láttam, ahogy a régóta izzó szemekből távozik a ragyogás, kialszik a fény és már csak egy nyugodt, semmit mondó szempár mered az örökkévalóságba. Én csak álltam tovább vigyázzban az ágya fölött. Meghalt. Elment tőlem és soha nem tér vissza. Ő több volt, mint egy átlagos beteg a klinikán, Ő ott volt mellettem mindig, Ő egy jó ember volt. A második haláleset, miért kell ezt látnom? Mi a faszért keltem fel a fotelből, amikor tudatta velem telefonon, hogy nem sok van már vissza. Láttam meghalni, már csak ez hiányzott a nyomorúságos kis életemből. Hamar vissza kell mennem a szobámba, a négy fal közé, ott nem esik bántódásom, ott nem fogtok majd tudni bántani és én sem foglak tudni bántani. A következő embert akit látok meghalni, az a saját kezeimtől fog távozni a túlvilágra. Igazságot fogok szolgáltatni. Nem fog többet bántani, elegem van a fájdalomból egy életre.Szegény orosz kislány egyedi gyémántként ragyog a sötétben tükrözve azt, amim maradt, de rajta kívül mindenem elveszett. A szerelmem, az érzéseim, a gyerekkorom, a barátaim. Összetörtem a tükröm, vérzik a kezem. Ölni akarok.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése