Az a bizonyos "ölelős pulcsi"

~Három nappal ezelőtt~

Körülírhatnám a dolgokat vagy írhatnék úgy, hogy akinek

 szánom a bejegyzést ne jöjjön rá, hogy neki írtam

 (...) De akkor felesleges lenne leírni nemde ? Egy 

este erejéig újra élőnek éreztem magam, felmászni 

a restaurálás alatt lévő templom állványzatára, majd 

"isteni" jeleket ( templom falról lehulló vakolat és tégla

 darabok ) követve menekülés a harangozó haragja elől.

 Egy parkban ülni kopjafák mellett és a csillagokat 

bámulni földönkívüli életformákat keresve és látni egy 

hullócsillagot. Általában mindig ugyanazt kívánom de 

most valahogy alkalmasabbnak éreztem azt kívánni, 

hogy a mellettem fagyoskodó személy közelebb bújjon

 hozzám.Nagyon sokat agyaltam, hogy megváljak-e hőn

 szeretett "ölelős pulcsimtól", amely szinte mindig velem

 van és nagyon sok mindenen ment keresztül, velem együtt. 

Végül a hideg és a lovagiasság győzött. Miután hazaértem 

(immáron pulcsimentesen), reszketve a hidegtől arra

gondoltam, hogy mi nagyon keveset találkozunk  

és nem lesz időm elmenni a kedvenc pulcsimért.

~ 15 perce ~
Rengeteget beszéltünk és végre őszintén nevettem.
Be kell valljam, nem azért kísértem el az utca végéig,
hogy visszakapjam a pulcsimat. Vágytam a társaságára,
a hangjára, az idétlen nevetésére. Mire az elköszönés
pillanatához értünk én meg is feledkeztem a pulcsimról.
De ő intett, hogy várjak és bement. Egy villanykapcsolás és
3 perc szöszmötölés után már jött is kifele. Arra számítottam,
hogy, amikor majd odaadja a pulcsimat, akkor végre a nyakamba
köthetem, de nem így történt (...)
Az "ölelős pulcsim" gyönyörűen összehajtogatva pihent egy
zacskóban, ki-mos-va. Olyan gyönyörűen összehajtva, hogy még mindig
úgy vár engem az ágyam szélén (...) nem merem széthajtogatni.

Megköszöntem szépen, kicsit sem titkolva meglepettségemet

és távoztam volna, de akkor 15 perce felhasadt valami.
" Jó illata volt, olyan Geri illata ... benne aludtam."