Óhh ez nem ilyen egyszerű, mint gondolnád...sajnos nem tudom, mit hoz a jövő, amit tudok az, hogy az én jövőm kátyúkkal lesz tele, néhol gödrökkel, melyekből nehéz lesz majd kimászni,de egy dolgot biztosan tudok. Nem hallgatok arra a tanácsra, amit maga, ma adott nekem. Lehet, hogy pszichiáter lévén, magának ez egy logikus következtetés, de maga nem tudhatja, hogy, min is mentünk mi végig igazából, mert maga nem számolt azzal az "egy megdönthetetlen ténnyel"(igen most magát idézem), az érzelmekkel. Pont maga nem számolt vele, akitől már oly sokszor hallottam az érzelemről szóló diskurációkat. Hoztunk egy döntést, amit minden sejtemmel feszítve csak, de tiszteletben tartok.
-" De maga el gondolkozott azon, hogy milyen érzés lenne ez a számára, úgy odaállítani elé? "
-" Persze, hogy elgondolkoztam, de azon a véleményen vagyok, ha olyan, amilyennek elmondtad, talán megérti...egy próbát megér...nemde bár?"
-" Hogyan értené meg? Hisz még magam sem vagyok képes felfogni ezeket a dolgokat!"
-" Pedig hidd el. Ezek neurológiai...blablablablabla"
-" Tehát azt a tanácsot, adja most nekem, hogy menjek oda rugdossam meg, szakítsam fel a sebeit és mindezt mondjam el neki?!"
-" Nem, azt a tanácsot adom neked, hogy megpróbálhatnátok boldogok lenni, hisz valószínűleg neki sem egyszerű."
-" Erre nem vagyok képes....ezt még mindig nem tartom ésszerű magyarázatnak, valószínűleg ő sem tartaná, túl abszurd és hihetetlen ahhoz, hogy ilyen létezzen, talán csak pofán röhögne, amit meg is érdemelnék ... hiszen tudatosan csináltam a..."
-" Nem, nem csináltad. Jó lenne ha végre megértenéd."
Nem. Maga nem érti, ez nem ilyen egyszerű. Talán boldog leszek, talán nem, de ezt a boldogságot sajnos nem vele fogom megtalálni, akkor sem, ha tudna a történtekről. A döntése végleges és én ezt tiszteletben tartom.
Bár mindenem odaadnám, ha magának lenne igaza. De bármennyire rossz ember is vagyok ezt nem tehetem meg...ezt..nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése