Én csak szeretnék jól, lenni...erős lenni...De ők csak hátráltatnak.. újra és újra unszolnak, azt mondják addig nem lépünk tovább, amíg meg nem tettem azt amit akarnak... folyton vissza rántanak azzal, hogy faggatolóznak és a végtelenségig kielemeznek, de "ennél a csomópontnál mindig elakadtak."..mert minden oda vezet vissza. Hiába mondom nekik, hogy csak az idejüket fecsérlik azzal, hogy olyan dolgot keresnek, olyan helyen, ami már régen nincsen ott. Az agyamban már kész káosz minden... minden sületlenség, amiket mondtak, szerintem. Amikor ott fekszem úgy érzem, mintha egy vizsgabizottság előtt "állnék" és saját magamból kéne vizsgáznom, de mindig megbukom. Azért én sokkal jobban ismerem magam azt hiszem. Esetleg kivághatnátok a szívem a mellkasomból és megállapíthatnátok, hogy az van tele sebekkel, nem az agyam. Óhh bocsánat el is felejtettem..." A szívnek, semmi köze nincsen a szeretethez és a szerelemhez pedig végképp nem, az csak arra való, hogy pumpálja beléd a vért. Csak nagy létfontosságú, mint például egy tüdő." Hát köszi, de attól még össze kell szedegetnem a darabjait és puzzle-öset játszani..amit természetesen rühellek. Jó lenne egy időt álló ragasztó is.. vagy, ha nem kapok akkor nem mostanában lesz az, hogy bárkit is a közelébe engedek.
Egyvalaki kivételével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése