Félelem...enélkül az érzet nélkül nem is ember az ember. Nem az a bátor, akibe nincs félelem - olyan ember nem létezik -, hanem az, aki beismeri a félelmeit. Én bevallom: Rettenetesen félek, mindennél jobban félek attól, hogy elveszítelek. Félek, hogy úgy fogsz egyszer eltűnni az életemből, hogy nem tudok rólad semmit. Félek, hogy bármelyik percben megcsörrenhet a telefon. Az ember, ha nem tud valakiről valamit, akkor feltételez. Feltételezem, hogy nagyon nincs valami rendben. Egyre több a sötétség és a homályos folt. Nem látok át a problémák sötét fellegén, ami kettőnk között emelkedett fel. Át akarok nyúlni a fellegen és megérinteni a szíved. Tudni akarom, hogy mi bánt akár velem, akár máshol van a gond. Ez az egész dolog... nem nézhetem tétlenül ... jóvá akarok tenni bizonyos hibákat, amiket tudom, hogy nem lehet, de mindent megteszek, hogy ne arra az önelégült mocsok disznóra emlékezz, aki voltam! Szeretlek és akit szeretek, azt sohasem hagyom magára. Minden maradék energiámat, amit nem őrölnek fel a gyógyszerek, a vizsgálatok, és a kínokkal teli küzdelem rád fordítok.. érdeklődök felőled, féltelek és segítséget akarok nyújtani. Csak reménykedni tudok abban, hogy esetleg még sikerül jobb kedvre derítenem Téged. Kérlek engedd, hogy had segítsek.... nem nézhetem végig, ahogy szenvedsz...még egyszer nem. Értsd meg nem élném túl, ha valami bajod esne. Csakis Te tartod bennem a reményt, amikor belépek oda és felfektetnek az asztalra... nem veszíthetlek el, nem csak magam miatt. Túlságosan sokat jelentesz nekem Paco... és nem érdekelne, ha nem osztasz meg velem mindent, mert én már nem játszok olyan szerepet az életedben, de én ha megrohadok is..akkor is ha itt kell összeesnem, de én itt leszek! Csak szólj ... mondd ki a varázsigét kérlek és rajt ülök a buszon. Nem tudom meddig bírom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése