*I hate feeling like this. /Friends/

Mondhattok bármit, de nekem elegem van belőlük. Nincs szükségem több olyan emberre magam körül, akiken nem tudok segíteni. Megkíméllek titeket attól, hogy miattam érezzétek magatok szarul, megkíméllek titeket attól, hogy egy szar alakkal több legyen az életetekben. Többé nem nyílok meg senki előtt és hagyom, hogy mindez szép lassan elemésszen. Így tényleg sokkal könnyebb, nem kell attól félnem, hogy valakiben csalódnom kell. Nem tudsz veszíteni, ha nincs mit elveszítened, ergo nincs semmid. Lassan, de biztosan gyülekeznek körülöttem a felhők. kesernyés bűzt hozva magukkal, eltakarva a napot. Érzem, hogy valami történni fog és az a valami egy cseppet sem lesz jó dolog. El kéne futnom, az ölembe kapni elmondani neki mindent és szaladni kifelé a világból... De pillanatnyilag nem hogy ölbe kapni nem tudom, hanem azt sem tudom, hogy van, nem is látom, pedig szinte minden nap ugyan abba a városba vagyunk és ebbe mindig szörnyedve gondolok bele. Azt sem tudom már, hogy milyen is az a mosoly amibe.... amibe beleszerettem. Ahhoz hasonlót még életemben nem láttam és, ha így folytatódik, nem is fogok.