Túl kicsi, túl jelentéktelen.

Mint már a kettővel előtti bejegyzésben is említettem egy rövid önmagában jelentéktelen kis szó megváltoztathatja az egész életed, a jövődet. Belefáradtam ebbe. A csövekbe, a pittyegő orvosi gépekbe a bogyókba, és ebbe az egész játékba. Túl sok ez egy 16 éves gyereknek, nem vagyok felnőtt. Nekem még szükségem van a szeretetre. Elegem van abból, hogy nem tudok segíteni magamon, de ami kikurtul felbasz, hogy olyanokat rángatok ebbe bele, akiket nem kéne, akiknek nem kell több fájdalom. Fogd meg a kezem, utoljára. Fogd meg amíg felállok és utána csak azt teszem, amire kérsz. Felakarok kelni, leporolni és magam mögött hagyni ezt az egészet, de egyedül én túl kevés vagyok ehhez, túl kicsi, túl jelentéktelen.