A buszon már azt hittem, hogy neki esünk egymásnak. Egy pár pillanatig úgy éreztem, hogy betelt a pohár, hogy viszonozom a felém irányított lökdösődéseket egy jól irányzott ütéssel. De az arcom kifejezéstelen maradt és tudtam uralkodni magamon. Bevallom féltem, de nem attól, hogy esetleg megvernek, hanem attól, hogy elpattan valami az agyamban. Szorongtam egész nap. Meglepő, de talán az elmúlt hónaphoz képest talán most vagyok a legnyugodtabb, pedig okom egyáltalán nincsen rá, talán beletörődtem abba, hogy....
Most nem számít. Nyugodt vagyok mert megjelentél, nyugodt vagyok mert valaki itt van nekem, nem úgy ahogy szeretném, de itt van. Nem telli kel úgy perc, hogy lélekben ne lenne velem, vagyis ....legalábbis én így hiszem. Csajszi belőled lehetne előállítani a legerősebb nyugtatót, csak odaállnék eléd belenéznék a gyönyörű szempárba és biztonságban érezném magam...nyugodt vagyok mert ezt tudom, nyugodt vagyok mert vagy és nyugodt vagyok mert olyat írtál nekem pár perce, amiről talán nem is tudod, mennyit jelent nekem, bár nem tudom, komolyan gondoltad-e. Mindenesetre, nyugodt vagyok, de mégis hiányzik valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése