Van aki szív és a magasba száll...van aki látja de csak egyhelyben áll.

"Call me a sinner, call me a saint"

Próbáljuk meg úgy élni az életünket, hogy elménk egy időzített bomba és bármelyik percben felrobbanhat.. jah, hogy már úgy éljük.. mért csak most szóltatok erről? Élhetem bárhogy a kis életem a vége úgy is ugyanaz lesz. Lehetek okos, lehetek ostoba, lehet rengeteg pénzem vagy lehetek földönfutó a végkifejlet mindig ugyanaz. Az elme bármelyik percben felmondhatja a szolgálatot és nem számít neki, hogy mit tettél vagy mit szerettél volna még elintézni.Tény, hogy vannak szépítő tényezői az életnek: család, barátok....szerelmek és azok az emberek, akik boldogságot hoznak a szívednek bármilyen apró kis cselekedetükkel, például egy aranyos, szívet melengető film megmutatásával. Ha létezne isten valószínűleg, féltékeny lenne az emberre. Hogy miért? Mert az ember számára, mindent megszépít a várható, biztos elmúlás a halál. Az ember tudja, hogy megfog halni és mindent elkövet, hogy élete boldogabban teljen. Csakhogy én nem mozgatok meg minden követ , mert nem vagyok isten, hogy más emberek életét magamhoz láncoljam, hagynom kell, hogy ha már én nem élhetek teljes életet, akkor legalább más azt tehesse. Talán majd egyszer, a jövőben ismét megtapasztalom ezt az érzést. De most pillanatnyilag azt érzem, hogy én nem élni születtem erre a világra, hiszen azzal, ami még rám vár, nem lehet együtt élni.