?

Mi ez?  Hogy lehet, hogy egy álom, vagy pár szó máris a porba dönti a hangulatom, amit remegő kezekkel próbálok egyben tartani? Újra és újra megálmodom, pedig vannak olyan éjszakák, mikor úgy fekszem le, hogy eszembe sem jut az egész. Könyörgöm.. ne öljetek már meg. Próbálom összeszedni magam, minden erőmmel azon vagyok, hogy felálljak, elsősorban nem magam miatt, de akkor mindig jön valaki vagy valami és belém rúg egyet. Talán meg is érdemlem.. lehet, hogy csak ezért vagyok itt? Hogy meglakoljak a bűneimért? Bármi legyen is az oka... végig csinálom, de semmiképpen sem magamért, mert még mindig nem békültem ki magammal és, ha nem fejezem be a siránkozást nem is fogok. Vannak olyan pillanatok, amikor csak megfognám az agyam és falhoz vágnám....talán mostanában még túl sok is. Egyetlen dolog van, amiben biztos vagyok, még a legnagyobb káosz közepén is az, hogy magamnak sohasem fogok megbocsátani.