Csak így cím nélkül

Egyszerűen nem megy. Mindig ugyan az és nem változik semmi, semmi! Semmi nem lesz jobb, hiába törekszem, hiába csinálom, nincs eredmény. Meddig tűrjem ezt? Meddig játsszam a jó kisfiú szerepét? Meddig lesz az, hogy elfogadom a dolgokat? Azzal, hogy harcolok a semmiért, minden idegemet megfeszítve küzdök, hogy bebizonyítsam nem vagyok őrült, csak áltatom magam és szenvedek. Szenvedek a semmiért. Nem látok a jövőbe. Talán most kéne azt mondani "állj, nem megy tovább." és elmondani mindent csak, hogy megértsétek, ha már nem lenne rá alkalmam elmagyarázni. Nem tudom meddig bírom még ezt.