"..játszani a közönyös embert, most látom csak mily nehéz"

Elhatározod, hogy mosolyogni fogsz, hogy a napodat semmi sem rohantja el, akkor amikor a legközönyösebb vagy. Próbálsz javítani a helyzeteden csak egy kicsit mosolyogni egy aprócskát. Hiába vihogtam egész nap a saját és mások hülyeségein, nem volt őszinte. őszinte.. rám mindent lehet mondani csak ezt nem. hazudok magamnak tönkreteszem a saját életem. az egyetlen dolog, ami még őszinte bennem és hiszem, hogy mindig is az volt: az érzelmeim. De ezeket az érzelmeket nincs hol elhelyeznem, talán nem is lesz soha. Csak gyűlik minden és semmi sem javul. szarból próbálok várat építeni. És nincs senki, hogy lenyugtasson, miközben a fejem a falba verem, nincs itt senki, amikor minden éjszaka könnyezek. És azok, akik boldoggá tudnának tenni abból mindössze csak 2 ember próbálkozik, de minden bajomat nem zúdíthatom egyszerűen rájuk. és, ami  a legrosszabb, hogy nem tudok segíteni, egyszerűen jelentéktelen vagyok és ráadásul megint csakis velem van a baj. A búbánatos sütőtökfejű formámat, basszon már pofán valaki ! ( ne pszichologizáljon csak üssön meg tiszta erejéből, majd öleljen meg és hagyjon magamra, mert megérdemlem.) [De csak jobb oldalt, mert fáj a fogam.]