Újra a rengetegben.

Most már a szürke, jelentéktelen hétköznapoknak is örülnék, csak ne kellene folyton egy fehér köpenyes kockafej társaságát élveznem. Nem tudom, hogy jó ötlet-e, amire készülök. Nem tudom, hogy ér-e nekem ennyit az egész. Azt viszont tudom, hogy nem jó tudatlanságban élni, néha viszont jobb. Újra és újra megálmodom. Kínoz ez az álom és csak reménykedem benne, hogy nem így lesz a jövőben. Lehet, hogy tüzet kéne gyújtanom, ameddig még nem késő és elégetni a lapokat mind egy szálig. Elhamarkodott volt a kérésem. Ha túl leszek ezen és épp bőrrel és lélekkel megúszom beinthetsz egyet, hogy tiszta maradjon a lelkiismereted. Ha egyszer kiadom a kezemből nincs vissza út, akkor ez az egész már nem csak rajtam fog múlni, bár eddig sem csak rajtam múlt ez az egész.