unnecessary

Még hogy nem vagyok fölösleges ? Nagyon is az vagyok. Senkinek sincs gusztusa egy ilyen emberhez mint én. Hátat fordítottak, úgy néznek rám mint egy leprásra és ha ezt csinálja a többség, akkor már természetes, hogy más is ezt fogja. Csak az a maroknyi ember, aki sosincs itt velem, mégis a kezükbe adnám a csökött ványadt kis lelkemet, mert tudom hogy vigyáznának rá. Ők azok akik egyáltalán néha rám kérdeznek , hogy, hogy vagyok .. ők azok akik felvennék a telefont... többnyire...És hogy miért is vagyok felesleges ? Kinek van szüksége egy olyan emberre, aki nem tud segíteni magán és ezáltal másokon sem ? Az emberek többsége odajön, megnéz mint egy állatot a ketrecben , megkérdezi mi a baj és rájön, hogy nem tud segíteni rajtam, ami szomorúbb, hogy arra jön rá rajta sem fogok tudni segíteni többet. Ilyenkor fogja elzár az agyának egy aprócska részébe, ahol nem hallja az ordításom, mert azzal számára le van tudva rólam a gond, hogyha nem hall, akkor biztos nem fáj már.. pedig számomra csak egyre rosszabb. Csak hagynak megdögleni és arra hivatkoznak majd.. "hát én megpróbáltam." .. minden tiszteletem azé maroknyi emberé, akik miatt még itt vagyok. Pontosabban 1miatt, de úgyis belehalok.