2011. április 27., szerda

¡Viva la muerte!

Álmodtam, reszkettem, halál félelmem volt, röhögtél a szánalmamon, megcsókoltál, majd egy pisztollyal megöltél. Egy újabb Game Over, majd felébredtem, a fejem szétesett, 41 fokos lázam volt, ijedten kaptam a telefon után és imádkoztam, hogy jól legyél, pedig csak álom volt.. és én haltam meg, nem te. Szörnyű volt, de bárcsak igaz lett volna. Utána hánytam, és visszahívtalak, a telefon lemerült, ahogy én is. Utolsó erőmmel feltakarítottam, bezuhantam az ágyba és a szokásos reggeli 5:30-as kelésnél is ébren voltam még és megint egy szemhunyásnyit sem aludtam.
Elgondolkoztam a tegnapon, aljas húzásokkal próbálom valakitől megtudni, hogy hogyan él, hogy érzi magát amikor igazából semmi közöm hozzá. Nincs jogom, és amugy sem tudnék segíteni, mert már nem az vagyok aki voltam. Egy szörnyeteg lett belőlem és ez a szörnyeteg nem érdemel mást, mint halált. Két hete felcsillant egy reménysugár, egy fél füllel hallott beszélgetés egy kórteremből. Erős késztetést éreztem arra, hogy berontsak és ennyit mondjak: "Én jelentkezem."
Egy dolgot mondok: Legión Espanola

Eljön az idő amikor nevetni fogok a saját nyomoromon.. vagy golyót kapok a fejembe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése