2011.04.29. este 21:37, egy fiú a kábulatból tér magához a szobájában, arra, hogy egy nevet ordít. (mivel tegnap is megtörtént nem kis sebeket ejtve magán, csak akkor nem ordibált akaratlanul és csak a szekrényt rántotta magára.) Remegve felkelt és megállapította, hogy vérben feküdt, a sajátjában,de kezdte megszokni. Ijesztő nem ? .. vagy ez mindenkivel előfordul?
(Pár perccel később amikor a fiú már nem sír, mint egy óvodás:)
"Mi a francért a Te nevedet ordítottam? Mi a francért velem történik ez meg?! MI AZ ISTEN BÚBÁNATOS FASZÁVAL ÉRDEMLEM KI AZT, HOGY EZ LASSAN MINDENNAP MEGTÖRTÉNJEN ?! Ennyire rossz ember lennék.. ennyire ? ÉS hiába mondom én ezt el bárkinek... akár bízik bennem akár nem.. akár szeret, akár nem, akár fontos vagyok neki akár nem .. nem tud segíteni. Egyedül maradtam. És az egyedül nem azt jelenti, hogy nincs itt senki nekem akire számíthatnék....nincs itt senki aki segíteni tudna ezen.Tudod mit kérnék puszta kíváncsiságból ? Hogy egyszer a saját szemeddel lásd! Hogy lásd mi lett belőlem, hogy lásd milyen szánalmas vagyok, amikor a fentebbiek történnek velem.. lásd milyen szánalmas vagyok egy kezelés után, mint egy szellemi fogyatékos.., hogy egyszer lásd, mit tettél velem azon a napon, amikor mindent elvettél tőlem. És csak egyszer látnád, minek adtál Te életet, milyen egy korcsnak... most pedig fogom magam és szokásomhoz híven megint eljátszok a gondolattal, de aztán eszembe jut, hogy nem szabad, amíg ő van, én is szenvedek.. ha csak rajtam múlna eltűnnék örökre és megszabadulnék mindentől.. bocsánat, de én már csak egy injekcióra várok, amibe lehet belepusztulok. Kérlek ne engedjétek, hogy rajtam múljon... nem megy....kérlek segíts! Könyörgök... :'[ "
Szegény gyerek.. reméljük jobbra fordul a sorsa. Holnap új nap virrad. Most pedig megyek, lemosom a rászáradt vért a testemről és ha már ott vagyok hányok egyet, mert azt hiszem betört a fejem. 15 másodperccel később azt a megállapítást kellett tennem, hogy nem tudok ráállni a jobb lábara. Remélem eltört. Akkor bocs Lajos, de idehányok a szoba sarkába. Nagyon remélem, hogy ma este véget ér ez a rémálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése