Nem tudom meddig feszíthetném még ezt a témát.... Bágyadt, erőltetett félmosollyal a pofámon közlekedek a társadalomban. Jól esik, amikor egy tömött buszon kiröhögnek az emberek a stikkjeim miatt. Félek, hogyha nem veszem be a piruláimat, akkor az osztálytársak is ugyanúgy viselkednének. Kell egy sarok. Egy sötét sarok, ahol magam vagyok és sírhatok miattad.
Meddig kell viselnem ezt ? Meddig kell jó pofiznom? Mikor mutathatom meg mivé lettem miattad? Félsz megnézni ugye, mit tettél velem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése