2012. február 24., péntek

Ismét csak egy pillanat választott el attól, hogy találkozzunk.

"Én nem fogok több álmatlan éjszakát végigszenvedni ez miatt. Talán mégsem vagyok olyan erős, mint amilyennek tartottatok vagy hittem magam. Nem fogok több sérülést elszenvedni ez miatt. Hozzátok az a nyomorult papírt !! Gyöngy betűvel fogom aláírni és karba tett kézzel várom, hogy megtörténjen. Igen, azt fogom tenni, hogy nem fogok tenni semmit. Oly' régóta lihegtél már a nyakamban, a töltött hibás fegyvernél, a KKU-s autónál, a konyhakőnél, a vas- és szíjazott ágynál, de csak ízlelgetted a lelkem. Azt várod, hogy minél keserűbb legyen, minél több fájdalom halmozódjon fel benne, mert nekem minél rosszabb, neked annál finomabb lesz. Érezni fogod minden egyes ordításom, kínszenvedésem, csalódásom, ahogy áthalad az emésztőrendszereden és azt fogod majd gondolni, hogy soha a kicseszett életben nem ettél még ilyen finomat!! Hát most aláírom a papírt, keresztbe teszek neked és jól kiröhöglek: Ha-ha-ha-ha-ha." 


- ezt gondoltam miközben átfutottam a papírt amit az orrom alá nyomtak. Már úgy adták oda a kezembe a golyóstollat is, hogy ki volt nyomva a hegye, biztosan tudták, hogy mit akarok, ők az egyetlenek, akik látták min megyek keresztül, a fehér köpenybe öltözött hóhérok [vagy angyalok.]  Gondolkodtam egy percig, majd kinyomtam a golyóstollat és fintorogva visszatoltam a kemény mappára csipeszelt élet-halál szerződést. " Hö-hö, kösz de nem ... még élni akarok."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése