2012. február 23., csütörtök

Várni valamire, valahol, valakitől.

Fáj, hogy nem tudok beülni egy színházi előadásra, egy kávézóba, nehezemre esik az írás az, hogy mindenki szánalmasan néz, amikor nem tudok felszállni a buszra, megakadok az első lépcső fokon, hogy 10 perccel előbb be kell érnem a suliba, hogy felérjek a lépcsőn. Nem is az fáj a legjobban, hogy ez történik, hanem én aranyosnak tartottam a beteg embereket és csak bárgyún mosolyogtam, míg azon gondolkoztam, hogy mit élhetnek át és ez gyakran tűnt úgy, hogy rajtuk mosolygok,.. a nyomorukon... de én esküszöm, hogy nem akartam őket bántani... én nem tudnék bántani senkit (...) akarva. Most már nem gondolkozok rajta, most már tudom, beépült a mindennapjaimba.. a rosszullétek, a gyógyszerek (...) -Zsíros maradt a tányér az olcsó mosogatószer miatt és anyu kiabált velem, nem szeretem amikor kiabál.- (...) hiányzik a szeretet, amit tőled kaptam, akkor nem kellett gondolkodnom, de jobban tettem volna. Hiányzik a doboz, hiányzik a parfüm, hiányzik a lakat, hiányzol Te és hiányzik belőlem valami, ami nálad maradt, de nekem már nem kell, tartsd csak meg nyugodtan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése