Wintertime.

Túl fehér minden, mégis kevés ahhoz, hogy eltakarja az embereknek a sötét mivoltjukat. Messziről megérzem a csalódottság bűzét a levegőben és ha lenne még egy személy, aki hasonlóképpen megérzi ezt, akkor biztos elhányná magát, ha a szeme elé kerülnék. Olyan könnyű a számítógép klaviatúrájának betűivel védeni a fizikai valóm. Olyan egyszerű mindezt leírni, mégis olyan nehéz érezni. A billentyűzet mögül olyan könnyű (...) normálisnak és nem betegnek mutatni magam. Ha akarnám eltudnám hihetni, hogy jól vagyok, de annak semmi értelme. Nem hazudtolhatom meg ismét a rideg valóságot, többé már nem. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki azt, amin most keresztül kell mennem (...) a leggonoszabb ellenségemnek sem kívánnám. "Ahhoz valamelyikünknek meg kell, hogy haljon." És én mégis rettegek attól, hogy elveszítelek, hogy oda lesz az egyetlen reménysugaram. Rettegek, ha még egyszer elveszítenélek, abba belehalnék.  

"Sétálunk körbe-körbe, benne vagyunk egy ördögi körbe."