2012. augusztus 27., hétfő

Míg a halál el nem választ.

Felszabadulva róni a főváros utcáit, amikor egy lélek sincs
a tereken, csak a részeg korombéli tinédzserek "hőbölgése"
töri meg a csendet, akiket ha elkerülsz nem keveredhetsz
semmi bajba. Felemelő érzés volt szabadnak lenni, ha csak
egy éjszakára is. Nem függtem semmitől és senkitől mégis
a megszokottnál többet agyaltam. Talán jobb lett volna, ha
tiszta vizet öntök a pohárba, amikor még volt rá lehetőségem?
Az igazságot gyakran elrejtik van, aki szánt szándékkal
ösztönből teszi és van, aki csakugyan szánt szándékkal, de
mégis azért cselekszik úgy ahogy, mert ezt kell tennie ahhoz,
hogy minden rendbe jöjjön, ha valamit vagy valakit el is kell
hozzá veszítenie. Ahhoz, hogy végre rendben legyen minden
áldozatokat kell hoznia az embernek. Az egyetlen szabad estém
nemzetünk fővárosában mégsem tudtam senkit sem elérni. (...)
Nem érdekelt mi fog történni, de a felesek úgy csúsztak le a
torkomon a hattyúban, mintha csak ez hiányzott volna ahhoz, hogy
tökéletes életem legyen. Régen éreztem ezt a felemelő érzést.
Részeg vagyok, talán ez vett rá arra, hogy írjak ide.
Hiányzik az életem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése