hm.

Emlékszel, amikor az irodalom fogalmazásod írtam
aznap este? Amikor festőfiúból hirtelen agyatlan,
házit körmölő, zombivá váltam egy kis időre a
kedvedért. El sem merem mondani, hogy akkor
mennyire megizzasztott az az általános iskolás
fogalmazás. Nem a nehézségétől szerencsére, hanem
egyszerűen nem tudtam a papírra koncentrálni csak Rád.
Ahogy átkaroltad a nyakam és megkérdezted, hogy
"A bátyám maradsz ugye?" majd nyomtál egy puszit
az arcomra, de mégis féloldalasan a számra. Én pedig
megszeppenve csak egy "Igen... a bátyád."-at tudtam
elnyökögni. Azóta múlt az idő és Te felnőttél és én
pedig félek, nagyon félek.