Az élet egy színház és én vagyok a kelléke

Minden élet egy színdarab és mindenkinek megvan a saját
kis színdarabja. Én mégis úgy érzem, hogy nekem nincs,
vendégszereplőként ugrálok egyik darabból a másikba
azt sem tudva már melyik szerepbe kell belebújnom. 
Most, hogy egy felvonás végére értünk megtaláltam a szerepem.
Én voltam a gát, a negatív karakter, akit minden előadás végén 
"kifújjognak". Nem tudom mi volt pontosan a szerepem lényege.
Talán volt mivel szembeállítani és megkülönböztetni jót és rosszat
megtanulni, hogyan bánj el a rosszakkal és megtanuld értékelni a jót.
Csak egy dolog biztos ebben a káoszban:
A felvonás végére érve az én szerepem megszűnt, de a történetednek
még koránt sincs vége.