Csak egy unalmas,régi könyv.

Úgy érzem magam, mint egy könyv, amit már százszor levettek és ugyanoda visszaraktak. Egy poros, cím nélküli, sárga lapú, régi könyv, ami már annyi kézen átment. Egy könyv, ami még kezdetben egy üres, fényűző csillogó lapú kötés volt. Minél többen írtak bele annál nehezebb lett a szavak súlya alatt. Vannak benne cifra, tűzbe hozók, unalmasak, félkövérre kanyarított és gyönyörű betűk. Van akinél csak pár napig volt ez a könyv és arra használta, hogy az asztal lábát megtámassza vele, de volt aki tiszta szívvel olvasta és kiegészítette, mert itt-ott hibába ütközött. Úgy éreztem, hogy a könyvem jó helyre került, de kénytelen volt visszarakni Ő is a polcra, mert szeret olvasni és nem tehetett mást. Akkor éreztem magam igazán jó könyvnek. És most itt vagyok a polcon megint, egy új fejezettel, ami gyönyörűséges de egyben szívszaggató történetet mesél el. Várom hátha megint leemel valaki a polcról és megtart örökké. De csak óvatosan a lapjaim gyűröttek, csúnya szavak is találhatóak bennem és fogytán a hely...és lassan betellenek a lapjaim is. Még könyvnek sem vagyok túlságosan.... jó.