Kétszer is ebbe a helyzetbe kerültem a hétvége folyamán. A szombaton történt eset talán nem is olyan lényeges, de ma megcsörrent a telefonom. Csak egy igen, csak ennyit kellett volna mondanom és már itt sem vagyok. Már régen egy buszon ülnék hónom alatt az adataimmal és az eredményeimmel. Néha úgy érzem, jobb lenne azon helyen. Ott nem bánthat senki és ami még fontosabb én sem bánthatom meg többet azt, akit szeretek. Csak egy igen és eltűnök, állításuk szerint sok minden ugyanolyan olyan lenne, de ha beleegyeztem volna, akkor igazat adnék nekik és akkor az már nem én lennék. Egyik pillanatról a másikra felajánlották nekem egy új élet kezdetét, olyat amiben még nincs fájdalom, de én erre még nem állok készen és nem is fogok. Ebből a helyzetből kell megtalálnom a kiutat. Rémisztő, hogy az ember jövője néha csupán egyetlenegy szavon múlik. Rémisztő, ha azt mondtam volna a dolgokra igen és máris egy más valaki lennék, ha azt mondtam volna igen és védelmet élveznék, ha azt mondtam volna igen és lehet véget érne a rémálom, ha azt mondtam volna igen és lehet, hogy most is az ölemben ülne a zöld hajú lány.
Csak egy dolog aggasztó az egészben a "lehet" szó. Túl nagy a kockázat, túl nagy a halálozási esély, de ez mindig is így volt, nem de? Nem tetszik ez az élet nevű játék, de ha már elkezdtem végig játszom. Csak idegesítő, hogy már nagyon régóta vesztésre állok. De bármikor fordulhat a kocka, dobhatok én még hatost he'?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése