Függés a virtuális valóságtól.

A virtuális világ gyűlöl engem, utál ahogy minden számítástechnikai eszköz is. De mint mindennek, megvan a jó oldala. Például itt van ez a blog (bár már tegnap sem akart engedelmeskedni.)... és ott van másoknak a blogjai. Szeretem olvasni a blogokat, de néha olyan dolgokkal találom magam szemben amik szíven ütnek és itt most nem a bejegyzések tartalmára kell gondolni. Arra, hogy örülök, ha a blogjától és a más nyelven írt kis szövegekből megtudok róla valamit, bár mostanában elég sokat beszélgetünk, aminek mindig nagyon örülök, egy kis szorongás mindig van bennem, de felengedek, amint látok egy mosolygós fejecskét vagy azt érzem, hogy segíthetek rajta egy kicsit vagy éppen ő mondd valami számomra értékes dolgot. ..de a virtuális világ ezt is elrontja, mivel elszakít azoktól akikkel csak ily módon tudok beszélni, megfoszt azoktól a percektől, amik számomra értékesek...az hogy a másik fél hogy gondolja ezt...hogy ő is hasonlóan örül ha ráírok........ vagy hogy csak egy beszélgetés.....vagy csak muszájból csinálja, hogy ne bántson meg ........vagy írjál majd irom a mosolygós fejeket hogy jobb legyen ... írjál nem érdekel .. jajj már megint rámírt nem akarom... az...ezek a dolgok...mind emberfüggőek.