" Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni." (J.K. Rowling)
Álmok.. senki sem érti meg őket. Az utóbbi időben, mindig ugyan azt álmodom, pedig vannak olyan esték, amikor úgy fekszem le, hogy egyáltalán nem is jár semmi a fejemben. Újra és újra előjön, akaratlanul és csak azon kapom magamat, hogy felriadok és vannak olyan alkalmak, amikor rosszabb, mint egy szimpla felébredés. Eddig nem is kerestem jelentést ennek az álomnak és nem is foglalkoztam vele különösen. Ráírtam a stressz számlájára, de most egyre gyakrabban történik meg velem. Mindig ugyan addig a pontig álmodom. Az elmém játszik velem, tényleg kár, hogy ami a fejemben van nem tör ki a nagyvilágba, de ebben az esetben örülök neki...vagyis hogyan mondta a Harry Potter írója? "Hát persze, hogy mindez a fejedben történik, Harry, de attól még miért ne lehetne valóságos?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése