Nem hiszem el, ez lehetetlen. Hisz tegnap este ott feküdt és reggel még beszélgettünk és odaadtam neki az egyetlen kincsemet, odaadtam neki a hajgumit, ami mindig rajtam van, az egyetlen dolgot, ami képes kiszakítani az álmok világából, az egyetlen dolgot amire ha ránézek elsőként nem az jut eszembe, hogy milyen gonosz ember vagyok, hanem az, hogy milyen szerencsés voltam, hogy Ő itt volt nekem. És én odaadtam a beteg lánynak, mert nem hitte el nekem, hogy visszafogok menni hozzá, amikor odaadtam neki azt mondta: " Most már hiszek neked." És hitt nekem... elhitte... nekem nem szabad hinni !!! Igen tudom, hogy nem az én hibám, de megígértem neki... és most már soha az életben nem látom többet... soha. Most a mellkasom szétrobban és ég a szemem. Mert a beteg 15 éves lány, akinek csak én voltam, aki csak velem volt hajlandó beszélni, akinek a legjobb barátja egy visszavarrott fejű plüssmackó volt, aki midig rubinkockázott és a kedvenc rubinkockája itt hever az ágyamon...ma 17:47 perckor elhunyt. Nyugodj békében, halkan motyogó tiszta szívű leányzó. Nekem hiányozni fogsz.
Miért nem engem vitt helyette?! És mi a faszért nincs itt megint senki ?
Miért nem engem vitt helyette?! És mi a faszért nincs itt megint senki ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése