Sajnos megadatott az, hogy láttam az életem peregni, hogy őszinte legyek (...) nem tetszett. Annyi mindent megbántam alatta (...) de csak azt, amit nem tettem meg. Úgy gondolom az embernek nem kéne megbánnia azt, amit tett, ha megtette azt azért tette, mert megakarta tenni. Írnom kéne egy bakancslistát, amelyen szerepel a Stonehenge, a Milka gyár az, hogy valakinek rózsaszirmot szórjak az ágyába míg ő csendesen pihen (...) és még sok ezer más dolog. Minden embernek vannak álmai, mindenkinek vannak céljai, amit így vagy úgy, de megszerez, elér. Azt mondod nem megy, hát nem is fog, mert nem akarod. Sablonos, de igaz. Van, aki más úton szerzi meg amit akar, rossz útnak hívják, de igazán megbánni sohasem fogja az, aki ezt az utat választotta, mert ő ezt akarta választani. Azt mondod lehetetlen? Képzeld csak el, ha elképzeled nem is tűnik olyan lehetetlennek ugye?
Sok mindent megtanultam tegnap. Például használni a szavak erejét, mostantól már nem vagyok "hús", tudom mikor akarnak manipulálni. Most én leszek az, aki megy nem pedig az, akihez jönnek. Talán a legfontosabb amit megtanultam, hogy akárhányszor megszakíthatok egy szálat és akárhányszor újraköthetem és folytathatom tovább, de attól még a csomó megmarad, ahogy a seb a szívben, a heg a kézen, mindig ott lesz és csinálhatok én jót, lehetek jó ember a múltat nem változtathatom meg. Talán ezért nem szabad az embernek megbánni a hibáit, mert a történet soha, soha, de SOHA nem lesz kerek már többé. A múltba felesleges tekinteni a jövődet pedig te alakítod olyanra, amilyenre akarod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése